Nem csak legenda, hogy ezt a fajtát verekedésre találták ki. A 19. sz. végén és a 20. sz. elején Angliában inkább vágóhidakon, vágóállatok lefogására, Amerikában viszont főleg gladiátorkutyaként tartották. Ilyen előzmények után alakult ki az Amerikai Staffordshire Terrier (röviden amstaff), mely manapság erősen megosztja a közvéleményt. Vannak, akik irracionális mértékben rettegnek a harci-kutyáktól, míg mások státusszimbólumként keresik a minél erősebb testalkatú, széles mellkasú robusztus egyedeket, megint mások a legmegbízhatóbb családi kutyaként tekintenk rá. Hogy hol az igazság? Mint mindig, ebben az esetben is valahol középen. A fajta ugyan elég heterogén, tehát szélsőségek előfordulhatnak, de alapjában elmondható, hogy egy idegrendszerileg egészséges, jól szocializált amstaff családbarát, emberszerető, viszont kutyákkal hajlamos az agresszív viselkedésre.

Viador múltjából ered, hogy előfordulnak egyedek, amelyek hajlamosak zsákmányos agressziót mutatni kutyák, esetleg gyerekek, felnőtt emberek iránt is. Ez rendkívül veszélyes, mert nincs mögötte az a gátlás, és elkerülő viselkedés, ami a védő agresszióban megvan, ahol a kutya csak addig agresszív, amíg fenyegetve érzi magát. A zsákmányosan agresszív kutya vadászik, esetünkben akár másik kutyára vagy emberre is. Szerencsére viszonylag ritka az ilyen és kölyökkori szocializációval, jó kutya-gazda-viszonnyal javítható a helyzet.

Terrier jellegéből adódóan kitartó, nagy munkabírású és -igényű kutya, így ha nem adunk neki lehetőséget, ahol energiáit levezetheti, munkaigényét kielégítheti, különböző problémákkal kell szembenéznünk

Jellemző viselkedésproblémák:

• kutyákkal verekedős, agresszív
• játékra, labdára, gyorsan mozgó élőlényekre hajlamos kezelhetetlenül rákattanni és üldözőbe venni, levadászni
• rág, rombol, ás, nyüszít
• nincs önuralma, nagyon nehezen tud lehiggadni, nyugton maradni

Hasznos tanácsok gazdiknak és leendő gazdiknak:
Az amstaff munkakutya, feladatra van szüksége, a terrierek kitartása, mozgásigénye rá is jellemző. Mindemellett a fajta múltjából adódóan különös figyelmet kell szentelnünk a fiatalkori szocializációjára. Ne essünk abba a hibába, hogy gazdaként is rásütjük a harci-kutya bélyeget és nem várjuk el tőle, hogy tudjon viselkedni más kutyák között.

• a legfontosabb, hogy kölyök-, illetve fiatal korban találkozzon sok kutyával és tanítsuk meg neki, mi az, amit lehet és mi az, amit nem, mi a helyes viselkedés kutyák társaságában. Ehhez esetleg szakember segítségét is kérhetjük. A kutyaóvoda kifejezetten ajánlott.
• nagy mozgásigényű, temperamentumos fajta lévén aktív gazdának javasoljuk, aki hajlandó rászánni időt, energiát, és biztosítja kutyája számára a mozgási, sportolási és szocializálódási lehetőségeket. Ez történhet nagy séták, játékok, önálló tanulás keretében is, de szervezetten, kutyasuli, őrző-védő, agility, keresőmunka és egyéb sportok által is.
• határozott, következetes gazdát igényel, aki tiszteli a kutyáját és nem kivagyiságból tartja, hanem azon dolgozik, hogy környezetében élők minél kevésbé legyenek előítéletesek a "harci-kutyákkal" szemben.

A fenti tanácsokat alkalmazva esélyünk van arra, hogy kiváló társat, családtagot tisztelhessünk kutyánkban, de ha elcsúszunk, akkor könnyen válhat közveszélyessé kutyánk, akit csak késő este merünk majd kivinni sétálni, amikor már senki mással nem találkozunk. Tegyünk annak érdekében, hogy a közvélemény is családbarát, megbízható kutyaként fogadja el, ne hírhedt harci-kutyaként.